A cikk hangsúlyozza a major opioid terápia indikációjának feltételeit kró­nikus fájdalom betegségekben. Kiemeli, hogy a mellékhatások megelőzé­sének legfontosabb momentuma a korrekt indikáció és a jól felépített, jól kontrollált terápia. Röviden említi az opioidreceptorokat és az opioidok hatásait, majd részletesen taglalja a tartósan alkalmazott major opioid terápia korai és késői mellékhatásait.

A heveny hasnyálmirigy-gyulladás az egyik leggyakoribb emésztőszervi kórkép, amely akut kórházi ellátást igényel. Gyakorisága világszerte nö­vekszik. Az utóbbi évtizedben számtalan új eredmény, bizonyíték született a betegség diagnózisát, klasszifikációját, kóreredetét, korai és késői szak­ban alkalmazott kezelését illetően. A közlemény a terápia legfontosabb lépéseit taglalja az utóbbi években megjelent európai, amerikai és magyar irányelvek alapján.

A gyomortartalom távozása betegségek kapcsán gyors vagy elhúzódó ürülésben nyilvánul meg. Ez a dysrhythmia a beteg gyermekek mintegy 50%-ánál következményes kórformákkal, például hányással, hasmenéssel, illetve azok káros utóhatásaival járnak együtt, amelyek befolyásolják az anyagcserét, a gyógyszerelést, ezáltal a beteg gyógyulási esélyeit jelentősen rontják. A közlemény célja a fiziológiás és patológiás gyomorállapot élettani hátterének, a vizsgálati módoknak és a terápiás lehetőségeknek bemutatása.

Az elmúlt évtizedben alapvető mértékben megnőtt a gasztrointesztinális (GI) diszfunkció Parkinson-kórban játszott szerepével kapcsolatos tudásunk. A GI rendszer zavarai egyrészt a betegség tüneteiként jelentkezhetnek, másrészt részt vehetnek a Parkinson-kór patogenezisében, harmadrészt befolyásolhatják az antiparkinson szerek felszívódását. A Parkinson-kóros betegek GI diszfunkciójának diagnosztizálása és evidencia alapú kezelése ezért igen fontos, és megfelelő módszereinek kifejlesztése a jövőben további alapvető kutatásokat igényel.

Meggyőző bizonyítékok szólnak amellett, hogy a gyomor a PD patofiziológiájának szerves része.

A Parkinson-betegségben (PD, Parkinson’s disease) szenvedők állapotának megítéléséhez nem elegendő a négy klasszikus motoros tünet – tremor, rigiditás, bradykinesia és poszturális isntabilitás − ismerete. A nem motoros tünetek közül a vegetatív diszfunkció kelti a legnagyobb érdeklődést mostanában, melyről bebizonyosodott, hogy fontos szerepet játszik a PD kórfolyamatában.

Különösen sok buktatók rejt a dysphagia, a gastroparesis és a székürítési rendellenességek kezelése.

Egyre több az idősödő és öreg ember, s a technicizált világban burjánzó fizikai in­aktivitás miatt új „járvány” terjed: az öregedés részeként az izomtömeg, az izomerő, a motorikus ügyesség rohamos megfogyatkozása. Jelentős részben kivédhető, el­odázható ez a folyamat, ám a sikeres megelőzéshez saját összeszedettségünkre és munkánkra van szükség. A szarkopéniások életminősége és életkilátása lényegesen rosszabb a megfelelő izomzattal és motorikus funkciókkal élő kortársaikénál.

A 2-es típusú diabetes (T2DM) járványszerű terjedése közismert; 2025-re az előrejelzések mintegy 300 millió cukorbeteggel számolnak. Indiában, Kínában, az arab országokban a betegség prevalenciájának növekedése drámai méreteket ölthet, negyed század múlva minden harmadik cukorbeteg a világon kínai vagy indiai állampolgár lesz. Az okokat ismerjük: a kalóriabevitel szerte a világon folyamatosan növekszik, minőségi összetételét tekintve elsősorban a nagy glikémiás indexű szénhidrátok és zsírok fogyasztása terheli az anyagcserét, a civilizáció „áldásainak” eredményeképpen csökken a fizikai aktivitás és terjed a mozgásszegény életmód. Hazánkban, egy nemrég lezajlott reprezentatív felmérés adatai alapján a 19–70 éves korosztályban a 2-es típusú diabetes előfordulása 8,65%, és ezen belül az életkor előrehaladásával ez az arány jelentősen nő.